A weboldal helyes működéséhez engedélyezze böngészőjében a javascriptet!

Szent Gotthárd legendái

Templomunkban két freskó is található, amely a védőszent, Szent Gotthárd életéből vett eseményt ábrázol. Érdemes alaposan megnézni a képeket, és elolvasni a hozzájuk kapcsolódó legendákat.

A bűnösök kiűzése a templomból

Szent Gotthárd legendája 



A középkorban azok, akik súlyos, halálos bűnt követtek el, azoknak vezekelniük kellett. Minden évben a nagyböjti időszakban nyilvánosan meg kellett vallaniuk tettüket, és a bűnbánat jeleként önmegtartóztató életet kellett élniük. Kényelmes ruhájuk helyett zsákba öltöztek, hamut szórtak a fejükre, böjtöltek. A püspök pedig a nagyhéten fogadta vissza őket: ettől kezdve vehettek újra részt a szentmisén.


Egy alkalommal Gotthárdnak elragadtatásba esett, és feltűnt neki: olyanok is átlépték a templom küszöbét, akik nyilvános bűnösök voltak. Prédikációjában olyan erővel és lelki hatalommal beszélt, hogy nemcsak a bűnösök mentek ki szomorúan, bűnbó arccal a templomból, hanem azok a halottak is, akiket a templomba temettek el, de feloldozás nélkül haltak meg. A templom ugyanis a legszentebb hely, és ezt Gotthárd nagyon is tiszteletben tartotta

 

A halott gyermek feltámasztása

 Szent Gotthárd legendája

Jóval Szent Gotthárd halála után történt. Messze a szent életű püspök hildesheimi sírjától. Egy család elvesztette egyetlen fiát. Sírt az asszony, búbánatos volt a férfi. Édesanya és édesapa közösen imádkoztak:

- Szent Gotthárd! Te, aki szeretted a szegényeket. Mindig megsegítetted őket! Ne hagyj el minket most. Esedezzél az Istennél, hogy könyörüljön meg rajtunk, szegény, szerencsétlen embereken. Egyetlen gyermekünket siratjuk. Te, aki mindig kegyes voltál Isten előtt, eszközöld ki a kegyelmet azért a sok érdemért, amelyet életedben Krisztusért tettél!

Láss csodát! A gyermek, aki ott feküdt a ravatalon, egyszerre felült. A szülők pedig dicsérték Istent az ő csodálatos nagyságáért, és hálásak voltak, hogy Szent Gotthárd érdemeiért Isten visszaadta nekik az ő egyetlen fiúkat.

 

 

Szent Gotthárd élete

Szent Gotthárd Reichersdorfban született 960-ban. Apja az egykor jómódú kolostor szolgái közé tartozott; a kolostor a magyarokkal való hadakozás következtében szegényedett el, és ekkor már csak néhány kanonok lakott benne. Gotthárd tudományos és teológiai képzését a kolostori iskolában kapta. Tanítójának feltűnt kiemelkedő tehetsége, és az ő közbenjárására a salzburgi Frigyes érsek magához vette a fiút, és biztosította számára a továbbtanulás lehetőségét. Visszatérve Salzburgból Gotthárd 990-ben belépett a niederaltaichi kolostorba. 993-ban pappá szentelték, majd 996-ban a kolostor apátja lett. Rövid idő alatt elérte, hogy Niederaltaich a salzburgi érsekség egyik legjelentősebb kolostorává lett, ezenfelül olyan helyzetbe került, hogy szerzeteseket küldhetett más kolostorokba.


Annyira alkalmas volt vezetőnek, hogy más kolostorok irányítását is rábízták. Az, hogy nagy egyházi méltóságokra törekedjék, távol állt Gotthárdtól. Az aszketikus szerzetesi életmódot saját ösztönzésére és mély belső hajlamából választotta, és csak engedelmességből vállalta el ezeket a szolgálatokat. Amikor elvégezte feladatát, visszatért saját kolostorába. Gotthárd – bármennyire szerette is a magányosságot és a szerzetességet –, amikor kiválasztották a hildesheimi püspökség élére, a püspökségben olyan hivatást látott, amely alól nem vonhatta ki magát. Életmódjában alig változott valami, jóllehet Gotthárd Hildesheim püspökeként egyben birodalmi fejedelem is volt, és eleget kellett tennie világi kötelezettségeinek is. A fejedelmi gyűlésektől lehetőleg távol tartotta magát, politikai tevékenységéről is alig lehet hallani.

 

Gotthárd a népből jött, és rendelkezett azzal az adománnyal, hogy teljes közvetlenséggel tudjon szólni a néphez. Rendszeresen prédikált; elment a szegények és betegek házaiba, hogy ápolja és támogassa őket.


Rezidenciájában személyesen fogadott minden kérelmezőt, meggyóntatta a töredelmes bűnbánókat, gyakorlati érzékétől vezetve azonban sohasem felejtette el, hogy földi szükségleteikről is gondoskodjék, hogy megőrizze őket a bűnbe való visszaeséstől. A város falain kívül kórházat és zarándokházat emelt, közel 30 templomot építtetett. A Sankt Moritz kolostorban, Hildesheim mellett halt meg 1038. május 5-én.

 

(Szent Gotthárd életének összefoglalója a Diós István szerkesztette Szentek élete I. elektronikus változata alapján készült)

<<< Vissza