2026. január 11. – Vasárnap, Urunk megkeresztelkedése

Evangélium:
Abban az időben: Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: „Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?” Jézus azonban így szólt: „Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.” Erre János engedett neki.
Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!”
Mt 3,13-17

 
Elmélkedés:

Meghívás és megerősítés
Jézus megkeresztelkedése egy különös jelenettel kezdődik: Isten Fia sorba áll a bűnös emberek között, hogy egy olyan keresztségben részesüljön, amely a bűnbánat jele. Keresztelő János tiltakozik: „Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?” János tisztában van azzal, hogy a szent Isten nem bűnös, tehát nem lehet szüksége bűnei eltörlésére, ez tiltakozása egyik oka. A másik ok pedig saját méltatlansága. Emberileg érthető zavarodottsága. Egy ember találkozik a szent Istennel és megérzi saját méltatlanságát. Jézus azonban nem engedi, hogy ez az emberi logika vezesse az eseményeket, ezért mondja: „Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.”
Itt találkozunk Jézus alázatának mélységével. Nem kívülről nézi a világot, nem kívül marad a megtérő bűnösök közösségén, hanem belép közéjük. Neki nincs szüksége megtisztulásra, mégis teljes szolidaritásban akar lenni velünk, bűnös emberekkel. Jézus nemcsak tanítani jött: osztozni akar a sorsunkban, mindenben, ami emberi. A Jordán partján így bontakozik ki a megváltás története, tehát nem egy királyi trón magasságából lefelé tekintve, hanem a vízből felemelkedve, hogy minden ember számára új élet kezdődhessen.
És ekkor egészen csodálatos történik: megnyílik az ég, leszáll a Szentlélek, és elhangzik a mennyei Atya hangja: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!” Ez a kijelentés Jézus kilétét tárja fel. Az Atya szeretete nem az emberek véleményéhez, nem Jézus hatékonyságához vagy sikeréhez kötődik. Mielőtt Jézus egyetlen csodát tett volna, az Atya már így szól hozzá: Szeretlek. Kedvem telik benned.
Ez az atyai szeretet minden keresztény emberre kiárad, hiszen a keresztség által mi is Krisztushoz tartozunk és az Atya gyermekei vagyunk. Ha Jézus a keresztségben belépett a bűnösök közé, mi a saját keresztségünkben beléptünk az ő isteni életébe, a mennyei Atya gyermekei és a Szentlélek temploma lettünk. Minden keresztény ember életén ott van az Atya tekintete és felénk is visszhangzik a mennyei szózat: „Te az én szeretett gyermekem, fiam, lányom vagy, kedvem telik benned.”
Ezért olyan nagy ünnep Jézus megkeresztelkedése. Nemcsak egy régmúltban történt eseményre emlékezünk, hanem a saját keresztségünkre is, amely által Isten megpecsételte bennünk örökkévaló szeretetét. Igen, sokszor gyengék vagyunk, gyakran elfelejtjük, kik vagyunk, vissza is esünk a bűnbe, de Isten hűséges marad. A keresztség örök szövetség, amelyet nem mi tartunk fenn a saját erőnkből, hanem Isten hűsége az alapja és forrása.
A keresztény élet lényege az, hogy újra és újra visszatérjünk ehhez a forráshoz. A Jordán folyónál Jézus élete változik meg, a keresztkútnál pedig a miénk. Ekkor kezdődik az istengyermeki élet és az igazi tanítványi élet.
Ma különösen is érdemes feltenni magunknak néhány kérdést. Tudatosítom-e, hogy Isten szeretett gyermeke vagyok? Gondolok-e a keresztségem jelentőségére és igyekszem-e a keresztségben kapott kegyelemmel élni? Meghallom-e a mennyei Atya hangját vagy inkább a világ lármájára figyelek?
Ez az ünnep egyszerre meghívás és megerősítés. Meghívás arra, hogy visszatérjünk az evangélium forrásához és megerősítés abban, hogy nem vagyunk egyedül. Az Atya öröktől fogva szeret minket, a Fiú velünk osztozik sorsunkban, a Szentlélek vezet, hogy valóban Isten gyermekeiként éljünk.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy alázattal közénk álltál a Jordánnál és megnyitottad számunkra az Atyához vezető utat! Köszönöm keresztségem ajándékát, melyben Isten gyermekévé lettem. Segíts, hogy soha ne feledjem el, ki vagyok: a szeretett gyermek, akire az Atya szeretettel és irgalommal tekint! Add, hogy életem minden napján figyeljek a Szentlélek vezetésére, és ne engedjem, hogy a világ zajai elnyomják az Atya szavát! Tisztíts meg, erősíts meg, és vezess, hogy mindig a te utadon járjak!

Feliratkozás a napi evangélium hírlevélre: www.evangelium365.hu