2026. június 18. – Csütörtök

Evangélium:
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.”
Mt 6,7-15

 
Elmélkedés:

Jézus arra tanít bennünket, hogy imádságunk ne üres szóáradat, hanem lelkünk kitárulkozása legyen az Atya előtt. A pogányok sok beszéddel akarták elérni isteneik figyelmét. Jézus viszont azt mondja: „mennyei Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt.” Ez nem azt jelenti, hogy ne szóljunk Istenhez, hanem hogy ne akarjuk kierőszakolni a figyelmét, mert ő már eleve figyel ránk.
A Miatyánk egyrészt minden imádság mintája, másrészt az imádság lelkületének iskolája. Nem önmagunkkal kezdjük, hanem Istennel: „Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod…” A keresztény ember első vágya nem az, hogy a saját akarata teljesüljön, hanem hogy Isten legyen jelen a világban és az ő személyes életében. Az igazi imában mindig Istenre és nem önmagunkra figyeljünk.
Aztán jönnek a mindennapi kérések: a kenyér, a megbocsátás, a gonosztól való védelem. Mindez arra tanít, hogy merjünk gyermeki bizalommal fordulni Istenhez, nemcsak a lelki javakért, hanem testünk szükségleteivel is. Nincs túl kicsi vagy túl profán kérés: az Atya gondviselőnk a mindennapokban.
A legnagyobb kihívás talán ez: „bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Aki valóban átéli Isten irgalmát, az képtelen gyűlölettel nézni a másik emberre. A Miatyánk tehát nemcsak ima, hanem út, amely Isten felé vezet, és közben átformál minket.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Atyám, aki a mennyekben vagy, taníts engem egyszerű, őszinte szívvel imádkozni, hozzád fordulni! Ne akarjak szavakkal hatni rád, hanem hallgatni tanuljak, bízni benned, mint gyermek az apjában. Segíts, hogy a te neved legyen fontos számomra, ne a saját dicsőségem! Add meg a mindennapi kenyeret, és még inkább a bocsánat ajándékát, hogy megbékéljek másokkal és önmagammal! Ne engedd, hogy elforduljak tőled, hanem mindig visszatérjek a te ölelő szeretetedbe!

Feliratkozás a napi evangélium hírlevélre: www.evangelium365.hu\n\n"; ?>