2026. május 29. – Péntek

Evangélium:
Miután Jézus a tömeg örömujjongása közben bevonult Jeruzsálembe, fölment a templomba. Ott körülnézett, és mindent szemügyre vett. Mivel már esteledett, a tizenkét apostollal együtt kiment Betániába. Amikor másnap eljöttek Betániából, Jézus megéhezett. Messziről látott egy zöldellő fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valami gyümölcsöt. De amikor odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem érkezett el a fügeérés ideje. Ekkor így szólt: „Senki se egyék rólad gyümölcsöt soha többé!” Tanítványai is hallották ezt.
Nemsokára Jeruzsálembe érkeztek. Jézus bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta, és senkinek sem engedte meg, hogy bármit is keresztülvigyen a templom területén. Azután megmagyarázta: „Hát nem azt tanítja az Írás: „Az én házamat minden nép az imádság házának nevezi majd?” Ti pedig rablók barlangjává tettétek.” Amikor a főpapok és az írástudók értesültek erről, azon tanakodtak, miképpen okozzák vesztét. Féltek ugyanis tőle, mert az egész nép lelkesedett tanításáért. Amikor beesteledett, Jézus tanítványaival együtt elhagyta a várost.
Másnap reggel, amikor a fügefa mellett vitt el az útjuk, látták, hogy tövestül elszáradt. Péter visszaemlékezve Jézus szavaira, így szólt hozzá: „Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt!” Jézus ezt válaszolta nekik: „Higgyetek az Istenben! Bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja a hegynek: „Emelkedjél föl, és vesd magad a tengerbe”, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, az valóban úgy is lesz. Azért mondom nektek, bármit kértek imádsággal, higgyétek, hogy megkapjátok, és el is nyeritek. Amikor pedig imádkozni készültök, bocsássatok meg annak, akire nehezteltek, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket! Mert ha ti nem bocsátotok meg egymásnak, mennyei Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.”
Mk 11,11-26

 
Elmélkedés:

A mai evangélium három eseményt foglal egybe: Jézus belép Jeruzsálembe és megszemléli a templomot, másnap megátkozza a terméketlen fügefát, majd kiűzi a kereskedőket a templomból, végül tanít a hitről és a megbocsátásról. Első pillantásra egymástól függetlenek ezek az események, mégis összetartoznak.
A fügefa Jézus idején a termékenység, Izrael népe és a vallási élet jelképe volt. A fügefa azonban terméketlen, ahogy a templom is, amely elvesztette igazi küldetését, mert az imádság házából vásárcsarnok lett. Jézus ítélete nem haragból fakad, hanem prófétai szó: Isten nem a látszatot nézi, hanem a valódi gyümölcsöt keresi. A hit nem lehet terméketlen, a vallásosság nem merülhet ki külsőségekben. Az élő hit gyümölcsöt terem: igazságot, irgalmat, megbocsátást, istenszeretetet.
Aztán Jézus az ima erejéről beszél. A hitből fakadó imádság hegyeket mozdít, azaz szíveket formál át, falakat bont le, új kezdeteket tesz lehetővé. Ugyanakkor az ima ereje összefonódik a megbocsátással is. Ha nem vagyunk képesek kiengesztelődni, lelkünk zárva marad Isten előtt is. A megbocsátás nem érzelem, hanem döntés: megbocsátani a másik bűnét, ahogy Isten is irgalmat gyakorol velünk.
Jézus arra hív, hogy lelkünk temploma is tiszta legyen: ne gyűljön össze benne harag, önzés, hiúság. És azt kéri, hogy hittel éljünk: olyan hittel, amely mer kérni, mer bízni, mer megbocsátani. Csak így hozhatunk gyümölcsöt.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Jézus Krisztus! Te látod, ha életem terméketlenné válik, ha csak a látszatra törekszem a vallási életben, de hiányzik belőlem a gyümölcs, a szeretet. Kérlek, tisztítsd meg szívem templomát! Űzd ki belőle mindazt, ami zavarja az igazi imát: a zajt, a félelmet, a haragot és a bűnt! Add, hogy hittel forduljak hozzád kéréseimmel! Taníts meg megbocsátani azoknak is, akik fájdalmat okoztak, hogy tiszta szívvel éljek! Legyen egész életem imádság, amely neked szerez dicsőséget!

Feliratkozás a napi evangélium hírlevélre: www.evangelium365.hu\n\n"; ?>

ma