2026. február 23. – Hétfő

Evangélium:
Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!”
Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!” Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!”
Erre ők is megkérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?” Ő pedig ezt feleli majd nekik: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!” Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.
Mt 25,31-46

 
Elmélkedés:

A nagyböjt egyik nagy kérdése, hogy merünk-e szembenézni a szenvedő embertársainkban jelen lévő Krisztussal? Az utolsó ítéletről szóló evangéliumi részlet nem egy elméleti vizsga hitünk igazságairól, hanem egy egyszerű kérdéssor: Szerettél-e? Segítettél-e? Láttál-e engem az éhezőben, a szomjazóban, az idegenben, a betegben vagy a fogolyban? Nagyböjtben sokszor beszélünk a lemondásról. De Jézus inkább rámutat arra, hogy mi az, amit tennünk kell. Nem pusztán elhagyni valamit, hanem hozzáadni valami jót a világhoz: időt, figyelmet, szívből jövő segítséget.
A nagyböjt arra hív, hogy ne elméletben szeressünk, hanem szeretetünknek legyenek gyakorlati megnyilvánulásai. Néha a legnehezebb nem is adakozni, hanem észrevenni, hogy valaki kér vagy segítségre szorul. Talán egy munkatárs, aki magába zárkózik. Vagy egy családtagunk, aki csendesen küzd a terheivel. Isten nem tökéletességet vár, hanem figyelmes szívet. Az irgalmasság mércéje nem a nagy tettekben rejlik, hanem az apró, szeretetből fakadó cselekedetekben. Jézus önmagával azonosítja a szenvedőt, ezért minden találkozás lehetőség a vele való találkozásra. Ez a nagyböjt első üzenete: tanulj meg látni, és ne félj cselekedni!
Ezen a héten naponta kérdezzük meg magunktól: Mit tettem ma a legkisebbekért? Miben voltam Krisztus keze, szeme, szíve egy szükséget szenvedő ember számára?
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Jézus Krisztus! Te nem elméleti tanítást adtál nekünk, hanem élő példát mutattál. Te jelen vagy a szenvedő testvéreinkben, a kicsinyekben és a nélkülözőkben. Taníts, hogy nyitott szemmel és szívvel járjak! Segíts, hogy ne menjek el közömbösen a szükséget szenvedők mellett, hanem bennük meglássalak téged! Add, hogy a nagyböjti lemondásaim ne öncélú gyakorlatok legyenek, hanem valóban segíteni tudjak embertársaimnak! Szeretnék a szeretet útján járni, amelyen te már előttem jársz. Adj bátorságot, hogy minden nap téged szolgáljalak az emberekben!

Feliratkozás a napi evangélium hírlevélre: www.evangelium365.hu