2026. április 24. – Péntek

Evangélium:
Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – kérdezték. Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez a mennyből alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.
Jn 6,52-59

 
Elmélkedés:

„Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – teszik fel a kérdést a mai evangéliumban a zsidók, és talán mi is olykor értetlenül állunk Jézus szavait hallva, aki az örök élet kenyerének nevezi önmagát. Amit Jézus állít, nemcsak meglepő, hanem botrányos is lehet a mindennapi gondolkodás számára: az ő teste valóban étel és az ő vére valóban ital. Nem jelképesen, hanem valóságosan. Az Oltáriszentség valósága túlmutat az érzékelhető világon, de mégis ide tartozik, a mi történetünkbe, a mi életünkbe, a mi asztalunkra, a mi oltárunkra.
Az Eucharisztia titka teljes mélységében tárul fel számunkra: Jézus nem pusztán tanító vagy példakép akar lenni, hanem olyan Isten, aki önmagát adja nekünk. Az ő teste, mint táplálék az örök élet hordozója. Ebből a Kenyérből, Krisztus testéből él az Egyház, ebből élnek a szentek, és ebből táplálkozhatunk mi is minden szentmisében. Ez a Kenyér olyan erőforrás, amely nélkül elfogy a remény, kihűl a szeretet, kiüresedik a hit.
Az eucharisztikus élet nem csupán a liturgikus eseményen való részvételt jelenti, hanem azt, hogy Jézus életformáját tesszük magunkévá. Az ő áldozatát, önátadását, irgalmasságát. Ez nem megy egyik napról a másikra. De minden szentáldozás egy új lehetőség, hogy ne magunkból, ne a világból, hanem az Úrból merítsünk erőt.
Amikor az Urat magunkhoz vesszük, tüzet veszünk a kezünkbe. Ez a tűz nem pusztít, hanem átalakít, de elégeti bennünk mindazt, ami nem örök.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Jézus Krisztus, te vagy az Élő Kenyér, aki az örök életet adod nekem. Köszönöm, hogy asztalodhoz hívsz, hogy testedből éljek. Add, hogy soha ne megszokásból fogadjam e szent ajándékot, hanem mindig újra rácsodálkozzak arra, hogy te valóban velem akarsz lenni, bennem akarsz élni! Égesd el bennem mindazt, ami távol tart tőled, és add nekem irgalmadat! Segíts, hogy az Eucharisztiából merítsek erőt a szeretetre, a megbocsátásra, az önátadásra! Légy kenyerem, légy életem forrása, és te légy utam az örök élet felé!

Feliratkozás a napi evangélium hírlevélre: www.evangelium365.hu\n\n"; ?>