2026. március 6. – Péntek

Evangélium:
Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: „A fiamat csak megbecsülik!” Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: „Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!” Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?” Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.”
Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: „A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!” Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.” A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta.
Mt 21,33-43.45-46

 
Elmélkedés:

A mai evangéliumi történet nem csupán Izrael népének múltját idézi fel, hanem rólunk is szól. Isten mindnyájunknak ajándékozott egy „szőlőskertet”, az életet, a kapcsolatainkat, a küldetésünket. Mindent megadott, amire szükségünk van. Hogyan bánunk ezzel a tőle kapott életünkkel?
A szőlőmunkások tragédiája nem a téves gondolkodásukban, hanem teljes szereptévesztésükben rejlik. Nem akarnak elszámolni, nem ismerik el, hogy az, amit művelnek, valójában nem az övék. Nem akarják tudomásul venni, hogy ők bérlők és nem örökösök. A kapzsiság, az önzés és a birtoklási vágy vezeti őket, végül pedig még a gazda fiát is megölik, amivel Jézus már a rá váró sorsra utal. A példázat rávilágít Isten végtelen türelmére is, aki nem azonnal büntet, hanem időt ad az embernek a változásra. De meddig lehet visszaélni a ő türelmével?
Életemmel, tetteimmel, időmmel és képességeimmel vajon Isten országát építem vagy önző módon saját hasznomra akarom fordítani a rám bízott szőlőt? Elfogadom-e, hogy amit kaptam, az ajándék, amit felelősséggel kell visszaadnom?
Minden, amit Isten rám bízott, a hivatásom, a kapcsolataim, a hitem egy nagyobb terv, Isten rám vonatkozó tervének része. Isten megváltó és üdvözítő terve akkor valósul meg bennem, ha elfogadom, hogy Jézus az örökös, az Atya Fia.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az Atya szeretett Fia, akit hozzánk küldött, hogy megmutasd az ő irgalmas arcát. Bocsásd meg, ha sokszor visszaélek azzal, amit rám bíztál! Ha úgy élek, mintha minden az enyém lenne, s nem kellene elszámolnom képességeimmel előtted. Taníts felelősséggel, hálával és alázattal élni! Nyisd meg a szívemet, hogy benned ne ítélkező és büntető bírót, hanem megváltómat lássam! Adj bátorságot a megtéréshez! Segíts, hogy életem valóban gyümölcsöt hozzon! Fogadj el engem, Uram, szőlőművesedként, mert szívesen és örömmel munkálkodom szőlődben Isten országának növekedéséért!

Feliratkozás a napi evangélium hírlevélre: www.evangelium365.hu