2026. január 4. – Karácsony utáni 2. vasárnap

Evangélium:
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

 
Elmélkedés:

Ma is közöttünk él
A karácsony ünnepe, a megtestesülés titka túlmutat a betlehemi jászol kedves látványán, Jézus gyermeki mosolyán, a pásztorok és napkeleti bölcsek hódolatán. Szent János evangéliumának bevezetése a biblia egyik legmélyebb, leginkább misztikus szövege, ezt idézzük fel karácsony napján az ünnepi misében, valamint a karácsony utáni 2. vasárnapon. Ez a szöveg a megtestesülés titkát nem az emberség felől közelíti meg, hanem Isten örökkévalósága felől.
„Kezdetben volt az Ige” – így kezdi művét János evangélista. Ezek a szavak a Teremtés könyvéből ismerősek számunkra: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.” János nem egyszerűen egy új történetet kezd, hanem azt hirdeti, hogy az Ige, Jézus Krisztus, öröktől fogva van, s most Isten Fiának emberré válásával új teremtés és az ember újjáteremtése történik. Nem csupán egy emberi élet kezdetét ünnepeljük karácsonykor, hanem az örökkévaló Isten belépését az időbe, az emberiség történelmébe. Isten az idők kezdetén, a teremtéskor szólt, szavával hozott létre mindent. Az idők teljességében Isten újra megszólal, kimondja önmagát. Jézus Krisztus nem pusztán Isten üzenetét hozza, hanem ő maga az üzenet, Isten kimondott szava, a megtestesült Ige, az örök Ige, aki életet és világosságot hoz.
„És az Ige testté lett és közöttünk lakott” – folytatódik János evangélista elmélkedése. Az evangélium eredeti görög szövege szerint „sátrat vert közöttünk”, amely kifejezés arra utal, hogy Isten jelen van. Az Egyiptomból való szabadulást követően, a pusztai vándorlás idején Isten hajléka a választott nép között egy sátor volt, ezt a képet idézi fel az evangélista. A szöveg az elfogadás és az elutasítás témájával folytatódik: „A világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt.” Ez az elutasítás a karácsonyi ünnep fájdalmas pontja: az Ige belép a világba, amelyet maga teremtett, de a világ a bűnük miatt vak marad, nem ismeri fel és süket marad az igazság meghallására.
„Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek” – tér rá a megváltás kegyelmi hatására az evangélista. Ez karácsony legmélyebb ajándéka az ember számára. Nemcsak a szeretet ünnepe ez, hanem az újjászületésé is. Akik hittel megnyitják szívüket, azok Istentől új életre születnek, az istengyermekség méltóságára. Itt kerül elő az öröm oka: nem vagyunk többé csak teremtmények, akik a bűnbeesés miatt küzdünk gyengeségeinkkel, hanem megváltott emberek vagyunk, azaz Isten érkezik segítségünkre, hogy küzdelmünk ne legyen hiábavaló.
János evangélista tanúságtétele világosságként hasít a világ sötétségébe. Nem véletlen, hogy a karácsonyt mindig fényekkel ünnepeljük: a világosság eljött közénk. A sötétség nem tudta befogadni, de mi képesek vagyunk megnyitni szívünket. Ez az ünnep meghívás arra, hogy befogadjuk Jézust az életünkbe, és engedjük, hogy az Úr átformálja életünket. Isten lehajol hozzánk, hogy felemeljen minket magához. Ő csendben, egyszerűen, sebezhetően érkezik, és tőlünk nem kér mást, mint hogy hittel befogadjuk őt. Ahogy a jászolban fekvő Gyermek egyszerűsége és szegénysége meglepte a világot, úgy Jézus ma is az ember legmélyebb vágyaira ad választ: nem vagyunk egyedül, Istennel szeretetben egyesülve értelmet nyer az életünk.
A karácsonyi idő nem ér véget az ünnep napján. Az Ige ma is közöttünk él. Felismerem-e őt? Engedem-e, hogy megszólítson és átalakítson? János evangélista ezt írja: „mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet.” Engedem-e, hogy Isten kegyelme bennem is működjön?
© Horváth István Sándor

Imádság:
Örök Ige, Jézus Krisztus! Te testet öltöttél, emberré lettél és közöttünk lakoztál, hálát adunk neked, hogy eljöttél közénk világosságként. Add, hogy szívünk mindig nyitva legyen előtted, és befogadjuk kegyelmedet, igazságodat, jelenlétedet! Ne engedd, hogy közömbösek legyünk irántad, hanem alakíts bennünket Isten gyermekeivé, akik téged követünk engedelmességben és szeretetben! Segíts, hogy tanúságot tegyünk rólad, aki az Atya dicsőségét hordozod. Urunk, vezess minket az örök életre!

Feliratkozás a napi evangélium hírlevélre: www.evangelium365.hu