Amikor Jézus befejezte a hegyi beszédet és lejött a hegyről, nagy népsokaság követte. Egyszer csak odament hozzá egy leprás, leborult előtte és kérte: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!" Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, s így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" Erre az nyomban megtisztult leprájától. Ekkor Jézus ezt mondta neki: "Vigyázz, ne mondd el senkinek, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel a Mózes rendelte áldozatot bizonyságul!" (Mt 8,1-4).

Ebben az evangéliumban három helyzetkép tárul a szemünk elé, amelyek Jézus bátorságáról tanúskodnak. A főszereplő természetesen Jézus, de vannak itt más jelenlévők is, akik megadják elmélkedésünk keretét. Itt van mindenekelőtt a nagy népsokaság, amely Jézust követte. Aztán itt van a leprás, aki Jézushoz közeledik, és itt vannak a papok, akikhez Jézus a kigyógyult leprást küldi. Mind a három helyzet lehetséges veszély forrása, de Jézus nem ijedt meg egyiktől sem. 

Jézus nem fél a néptömegtől. A nagy sokaság mindig veszélyt is jelenthet, de Jézus nem félt szembenézni a sok emberrel. Nem félt attól, hogy az emberek eltapossák, hogy megtámadják, hogy követelőzővé válnak. Más helyen is olvassuk, hogy Jézust szinte magával sodorta a tömeg. Ez akkor volt, amikor közelébe férkőzött a vérfolyásos beteg asszony, aki abban bízott, hogy ha csak Jézus ruhája szegélyét is érintheti, meggyógyul. Mikor ez megtörtént és Jézus megkérdezte tanítványait, hogy ki érintette meg, ezek szinte gunyorosan azt válaszolták, hogy láthatja, micsoda iszonyatos tömeg tolong körülötte. De Jézus a tömegben is észrevette ezt az egy asszonyt, akit hite sodort Jézus közelébe. A csodálatos kenyérszaporításnál is óriási tömegről olvasunk, amikor csak a férfiak száma meghaladta az ötezret. Valószínűleg ott voltak köztük a rosszindulatú farizeusok és írástudók is, akik csak arra leskelődtek, hogy Jézus mondjon vagy tegyen valami törvénysértőt, és máris fel lehetett volna Őt jelenteni. Néha talán mi is úgy érezzük magunkat, mint elveszett senkit az emberiség nagy tömegében, vagy a nagyvárosok névtelenségében, de biztosak lehetünk abban, hogy Jézus tudja, amikor a közelébe férkőzünk. Jézus nem fél a tömegtől.

Jézus nem fél a leprástól. Jézus kigyógyította a leprást éspedig úgy, hogy megérintette. Megérintette a betegségtől eltorzult arcát, a leprától elkorcsosult kezeit, sebekkel borított testét. Jézus nem félt sem a fertőzéstől, sem azoktól a farizeusoktól, akik titokban figyelték, mit művel ez a furcsa próféta. Leprást érinteni szigorúan tiltotta a törvény. De Jézust elmarasztalták egyéb "érintéseiért" is. Amikor a farizeus Simon házában volt, betolakodott egy közismerten bűnös nő, aki odafurakodott Jézushoz és csókokkal borította el lábát. Simon ezen igen megbotránkozott, mert Jézusnak tudnia illett volna, hogy ki ez a nő, aki Őt érinti. Jézus nem ijedt meg a farizeus vádjától, hanem tartott neki egy örök időkre szóló leckét a szeretetről és a bűnbocsánatról. Ezeket a gondolatokat átválthatjuk lelki életünkre: Jézus nem fél megérinteni bűnös lelkünket, csak valamiképpen oda kell férkőznünk hozzá. A leprás ezt ügyesen megtette, kijátszva az általános tilalmat. A bűnös nőnek is sikerült, megkerülve a társadalmi etikett szabályait. A bűnös nő ezt úgy tette, hogy besurrant Jézus "gyóntatószékébe". Minket is vár a gyóntatószék, ahol Jézus ugyanazokkal a szavakkal vár, majd búcsúzik tőlünk, amint a bűnös nőt engedte útjára: "Aki szeret, annak bűnei meg vannak bocsájtva".

Jézus nem fél a papoktól. Jézus a kigyógyított leprást a papokhoz küldte, mert nekik volt felhatalmazásuk arra, hogy bizonyítványt adjanak a gyógyulásról. Természetesen, előbb részletesen kifaggatták a volt leprást, hogyan történt a gyógyulás. Amikor hallották, hogy Jézus gyógyította meg éspedig úgy, hogy rátette kezét sebeire, nagy volt a megrökönyödés és a botránkozás: ezt nem lett volna szabad Jézusnak megtennie. Még egy bizonyíték arra, hogy ez a Jézus minduntalan megszegi Mózes szent törvényét.

Ennek az evangéliumnak örömteli üzenete az, hogy Jézus ma is ilyen: nem fél senkitől és semmitől. Nem fél a tömegektől, az emberektől, akik keresik, még akkor sem, ha netán rosszindulatúan közelednének feléje, vagy az Egyház felé; nem fél a leprától és semmi másfajta betegségtől, még a koronavírustól sem; nem fél a politikai és társadalmi hatóságoktól, akik esetleg meg akarják akadályozni tevékenységében, mint például becsukják a templomainkat a pandémia miatt. Jézus tőlünk sem fél, bármiféle bajjal közeledünk feléje.