Jézus az utolsó vacsorán így beszélt tanítványaihoz: "Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki." Ekkor Júdás - nem az iskarióti - megkérdezte: "Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod magad kinyilatkoztatni, nem a világnak?" Jézus így folytatta: "Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek." (Jn 14, 21-26).

Érdekes ez az evangélium. Nem könnyű eldönteni, hogy miről, vagy kiről beszél tulajdonképpen Jézus. Első tekintetre úgy tűnik, mintha saját magáról beszélne, majd a tanítványairól, akiket arra buzdít, hogy iránta való szeretetüket úgy tudják kimutatni, hogy megtartják a tanítását. Ezek után Jézus témát vált, és a mennyei Atyáról beszél, majd szinte észrevétlenül bevonja a Szentlelket is. Ilyen beállításban azt mondhatjuk, hogy Jézus ebben az evangéliumban a Szentháromságról tart teológiai előadást tanítványainak. Fontoljuk meg, milyen szerepet játszik a Szentháromságba vetett hit lelki életünkben. Amikor a Szentháromságról beszélünk, akkor ilyen sorrendben említjük az isteni személyeket: Atya, Fiú, Szentlélek. Jézus más sorrendet követ: Fiú, Atya, Szentlélek. Ennek oka az, hogy Jézus az, aki kinyilatkoztatja az Atyát és a Szentlelket. Tulajdonképpen háromszoros kinyilatkoztatásról van szó: Jézus kinyilatkoztatja az Atyát, az Atya kinyilatkoztatja Jézust, a Szentlélek kinyilatkoztatja az Atyát is és Jézust is.

Jézus kinyilatkoztatja saját magát. Jézus a szeretet parancsán keresztül igazolja magát. Aki ismeri és megtartja parancsait, az szereti őt. De melyek ezek a parancsok? Jézus csupán egy parancsot vallott magáénak, a szeretet parancsát. "Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt." (Jn 13, 34-35). A többi parancs bennfoglaltatik a Tízparancsolatban. Ezt válaszolta Jézus a gazdag ifjúnak, amikor afelől érdeklődött, hogyan jut be a mennyek országába. Jézus arra buzdította, hogy tartsa meg a parancsokat. További kérdésére, hogy melyeket, Jézus felsorolta neki a Tízparancsolat egyes cikkelyeit.

Jézus kinyilatkoztatja az Atyát. Jézus a mennyei Atya szeretett Fia. A szeretetnek is van láncolatos sorozata. Az Atya szereti Jézust. Jézus szereti tanítványait. Mi szeretjük egymást azzal a szeretettel, amelyet Jézus ajándékozott nekünk. Ebben az evangéliumban felfigyelhetünk Jézus személyiségének egy kedves vonására: nagylelkűségére. Jézus úgy mutatja be az Atyát, mint aki alig várja, hogy beköltözhessen életünkbe. Jézus magáról pedig azt mondta, hogy Ő is alig várja, hogy kinyilvánítsa magát azoknak, akik szeretik Őt. Jézus szinte pazar nagylelkűségében nem csak saját magát akarja nekünk ajándékozni, hanem mindent, ami a legkedvesebb neki. Ezúttal mennyei Atyját ajándékozza nekünk. Ekkor mintha eszébe jutott volna neki még valami, amit adhat: ideígéri a Szentlelket. Majdnem úgy fogalmaztam, hogy Jézus átutalja bankszámlánkra a Szentlelket, pontosabban, az Ő Szentlelkét, hogy tudjunk mindig levenni a számlánkról póterőt, ha nehézségekkel kell megküzdenünk. Jézus a Kereszten nekünk ajándékozta Édesanyját. Jézus ma is pazarlóan nagylelkű velünk szemben, megad mindent, amire szükségünk van ahhoz, hogy életünk értékes legyen.

Jézus kinyilatkoztatja a Szentlelket. Jézus két feladatot bízott a Szentlélekre: hogy megtanítson bennünket mindenre és eszünkbe juttasson mindent, amit mondott nekünk. Tanítani valakit azt jelenti, hogy a tanító új távlatokat nyit meg tanítványa szelleme előtt, új ismeretekkel gazdagítja elméjét, új megértési kulcsot ad tudásához. Amikor egy jó gondolat indul el bennünk, amikor egy jó szándék születik meg lelkünkben, amikor egy elhatározás kezd kibontakozni szívünkben, hogy valami jót tegyünk, akkor gondoljunk arra, hogy ez a Szentlélek műve. Amikor az evangéliumot olvassuk, akkor emlékezzünk arra, hogy az evangélium a Szentlélek sugallatára íródott, tehát amíg olvassuk a Szentírást, akkor engedjük át magunkat annak a jó érzésnek, hogy a Szentlélek társaságában vagyunk.

Ha tömören szeretnénk kifejezni a mai evangélium üzenetét, akkor esetleg úgy fogalmaznánk, hogy Jézus a legjobb társaságban hagyott itt minket: nekünk ajándékozta a mennyei Atya gondviselő jóságát, a Szentlélek életadó erejét és a Boldogságos Szűz Mária anyai szeretetét.