Régi szokás, hogy ha máskor nem is, de a védőszent ünnepén, évente egy alkalommal a kápolnákban szentmisét mutatnak be. A történelmi belváros egyik utcácskájában van a Szent Rozália kápolna. Szeptember 4-én itt gyűlnek össze a hívek, elimádkozzák a rózsafüzért, és részt vesznek a szentmisén. Így volt ez idén is.

Az esti szentmisét Bodó Zoltán mutatta be. A plébános a bevezetőben elmondta: Szent Rozália életéről sok adatunk nincs, de az imádságban tudjuk őt követni. 

Ezen a napon Jézus kafarnaumi ördögűzése volt az evangélium. A szentbeszédben Both Zoltán diakónus arra hívta fel a figyelmet, hogy az emberek általában attól félnek, hogy át kell formálniuk életüket. A testi élet helyett a lelki életre kellene a hangsúlyt helyezni. Ne féljünk ellenállni az ördögnek. A prédikáció végén így imádkozott a diakónus: Szent Rozália segítségét kérve adja meg Krisztus, hogy lelki emberré váljunk, és távol maradjanak a gonosz  lelkek.

Palermói Szent Rozália szűz (+ 1166 k.)

Atyja Szinibaldi gróf volt Szicíliában, édesanyja Maria Viscardi a normann királyi rokonságból származott. Egyes történészek Nagy Károly családjából eredeztetik. Ezt megerősíti az a tény, hogy VIII. Orbán pápa is így vezettette be a Martirologium Romanumba.. A lány a fejedelmi udvarban nevelkedett kényelem és pompa között. Mindezt azonban titkon otthagyta és egy magányos barlangba vonult. Majd egy még ridegebb barlangot talált közvetlenül Palermo fölött a Monte Pellegrinón. Lába előtt terült el a gazdag város minden csábjával és a fölséges vidék ezer szépségével. Ő pedig ott fönt a legkeményebb önmegtagadás és imádság életét élte. Mikor halálra vált, lefeküdt a barlang padlójára, balkarját vánkosként feje alá tette, jobbján feszületét szorongatta. Így találták meg csodálatos útmutatásra a palermóiak 1614-ben a nagy dögvész idején. Azóta sokan érezték hathatós közbenjárását, éppen a dögvésszel szemben.

(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932) 

szöveg és fotó: hg