DECEMBER 17. (szerda) – Csapó Gyuláné

Van-e érzés, mely forróbban és sejtelmesebben megdobogtatja az emberi szívet, mint az ünnep és a várakozás izgalma?

Mi is ilyen várakozással gyújtjuk meg az adventi koszorúnkon a hit, a remény, a béke (öröm) és a szeretet lángjait.

Nekünk ez az időszak nem a fényfüzérek hit nélküli versenyét jelenti, hanem lelkünk békéjének megteremtését és azt, hogy minél több szeretetet tudjunk adni másoknak.

Ez a fény újból és újból emlékeztet minket arra, hogy nem vagyunk egyedül, Isten velünk van és ez a fény elűzi a sötétséget és reménnyel tölti el szívünket.