A Ferenc pápa által meghirdetett Irgalmasság Évéhez csatlakozva Bodó Zoltán atya és a Magyaróvári Egyházközség gyalogos zarándoklatot kezdeményezett - a realitásokat is figyelembe véve - Lébényből Győrbe 2016. április 23-án, melynek célja az volt, hogy a résztvevők a Bazilika Szent Kapuján átlépve teljes búcsút nyerjenek.

Tizenhatan indultunk Óvárról busszal Lébénybe, hogy onnan gyalogosan tegyük meg a magyarországi Szent Jakab-út 25 km-es részét Győrig. Zoltán atya áldásával ültünk fel a buszra fiatalok és idősebbek egyaránt kicsit kétkedve, hogy gyakorlatlan lábunk mennyire fogja bírni a megpróbáltatásokat. Biztatás képpen az eső is eleredt, de mire Lébénybe értünk meggondolta magát és a nap további részlében már nem búsított bennünket. A Szent Jakab templom plébánosa, Gőgh Tibor atya, szeretettel fogadta kis csoportunkat. Értünk mondott könyörgése, áldása, és a román kori templom egyszerű szépsége megerősített minket, hogy vállalkozásunk csak sikeres lehet.

Közülünk persze csak egyvalaki tudta, hogy merre kell elindulni. Csapó Istvánnak köszönhetjük, hogy zarándoklatunkat előkészítette és korábban már kerékpárral végigjárta az utat. Nagyon precíz térképet is készített az útról, melyet mindenkinek szétosztott.

Tekeregtünk egy kicsit a falu utcáin, a határban traktorok kerülgettek bennünket, autók robogtak el mellettünk, végül rákanyarodtunk a Rábca töltésre. Lábunk alatt az ember és gép alkotta töltés, ami nagyon régóta vigyáz a vízre; tetején a gyalogösvény, ami még régebb óta ugyanúgy néz ki mindenhol a világon.

Mi, akkor, ott együtt voltunk rajta, ismeretlen ismerősök. Eddig néhányan csak láttuk egymást, összebiccentettünk a templomban vagy az utcán. Most megismerkedhettünk, kicsit beszélhettünk bajokról, örömökről. Ha Horváthné Ági és Fülöp Tamás kezdeményezésére énekbe fogtunk, akkor az elől haladók bevárták a lemaradottakat, a végén baktatók, pedig igyekeztek beérni a többieket. A tizedeknél már újra "felfűződtünk" mint régi olvasó elgurult szemei.

Gyönyörű volt a természet is az ébredő tavasz minden illatával. A börcsi hídnál kicsit megpihentünk és Pista térképén hitetlenkedtünk, hogy már a felén is túl vagyunk.

A következő megállónál a Radnóti-emlékhelynél Kristóf és édesanyja is csatlakozott hozzánk. A Kunszigeti úton érkeztünk Győrbe, ahol még a városban jócskán gyalogolva jutottunk el a székesegyházhoz.

Juhos Imre atya fogadott bennünket a Szent Kapunál, vele és Zoltán atyával együtt léptünk át rajta. A Könnyező Szűz Mária kegyképe oltáránál szentmisét mondtak értünk és mi hálát adtunk utunk sikeréért. Meglepetésként Imre atya jóvoltából meglátogathattuk a győri Szemináriumot és ízelítőt kaptunk annak mindennapjaiból.

         Mi, végül 18-an, vándorokból lett zarándokokként teljesítettük vállalásunkat.