Egy új kezdeményezést indítottunk el az idei nagyböjtben. Úgy gondoljuk, hogy nagyböjti lemondásunk akkor lesz igazán érdemszerző, ha azt valamilyen nemes célra fordítjuk. Éppen ezért...

gondolounk most különösen is a velünk élő hajléktalanokra. Minden héten elhozunk a templomba egy jelképes ajándékot, melyet nekik ajánlunk fel. Így nagyböjt 2. vasárnapján mindenki, aki le tud mondani, aki tud böjtölni, hozzott magával a szentmisére egy tetszőleges konzervet (hús, máj, hal, stb.), amit szíve őszinte szeretetével felajánlott egy hajléktalannak. Összegyűjtöttük és szerdán a három hatalmas kosarat rengeteg különféle konzervvel eljuttatjuk a hajléktalanszállónak, akik gondoskodnak róluk. Hálásan megköszönték a magyaróvári hívek jóságát. Így is gyakoroljuk az irgalmasságot!

Hadd osszak meg névtelenül egy üzenetet, melyet ezzel kapcsolatban kaptam:

Tisztelt Plébános Atya ! Készülődtem a vasárnapi misére és elvettem egy általam is nagyon kedvelt konzervet. Mire a feleségem megjegyezte (nem rosszallóan) csak egy van, de holnap kell venni majd. Az úton csak ez az egy mondat motoszkált bennem. Én holnap tudok venni egy másikat! Vajon több évtized alatt hányszor jutott eszembe, hogy -gyakorlatilag- mindenből tudok venni másikat (legyen az autó, vagy konzerv). Megköszöntem-e ezt mondjuk az elmúlt fél esztendőben? Ez a böjti gyűjtés első "élménye " Dicsértessék a Jézus Krisztus !

Nem csak az a célja ennek a kezdeményezésnek, hogy jót tegyünk, hanem az is, hogy elgondolkodjunk saját életünkről, saját jólétünkről. Köszönöm.

Bodó Zoltán, plébános