Lelki tréning napi 7 percben

III. "Mi" Atyánk

2786 A "mi" Atyánk megszólítás Istenhez szól. A "mi" birtokos névmás részünkről nem birtoklást jelent, hanem egy egészen új kapcsolatot Istennel.

2787 Amikor azt mondjuk, "mi" Atyánk, először azt valljuk meg, hogy az Ő szeretetének minden ígérete, amiket a próféták előre hirdettek, az új és örök Szövetséggel az Ő Krisztusában beteljesedtek: mi az "Ő" népe lettünk, és Ő a "mi" Istenünk. Ez az új kapcsolat ingyenesen ajándékozott kölcsönös összetartozás: szeretettel és hűséggel [36] kell válaszolnunk "a kegyelemre és igazságra", melyeket Jézus Krisztusban kaptunk ajándékba. [37]

2788 Mivel az Úr imádsága az ő népének imádsága a "végső időkben", ez a "mi" Isten utolsó ígéretébe vetett reményünk bizonyosságát is kifejezi; az új Jeruzsálemben Ő fogja mondani a győztesnek: "Én az ő Istene leszek, ő meg az én fiam lesz" (Jel 21,7).

2789 A "mi" Atyánkhoz imádkozva személyesen fordulunk a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjához. Nem osztjuk föl az istenséget, hiszen az Atya annak "forrása és kezdete". Sokkal inkább megvalljuk, hogy a Fiú öröktől fogva tőle születik és a Szentlélek belőle származik. De a személyeket sem keverjük össze, hiszen megvalljuk, hogy közösségben vagyunk az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal az ő egyetlen Szentlelkükben. A Szentháromság egy lényegű és oszthatatlan. Amikor az Atyához imádkozunk, a Fiúval és a Szentlélekkel együtt imádjuk és megdicsőítjük Őt.

2790 Nyelvtanilag a "mi" többeket közösen érintő valóságot jelez. Egy az Isten, és azok vallják őt Atyjuknak, akik az Ő egyetlen Fiába vetett hit által újjászülettek vízből és Szentlélekből. [38] Az Egyház Isten és az emberek ezen új közössége. Az egyetlen Fiúval -- aki az "elsőszülött" lett "a sok testvér közül" (Róm 8,29) -- egyesült [Egyház] közösségben van az egy és ugyanazon Atyával, az egy és ugyanazon Szentlélekben. [39] A "mi" Atyánkhoz imádkozva minden megkeresztelt ember ebben a közösségben imádkozik: "A hívők közösségének egy volt a szíve és a lelke" (ApCsel 4,32).

2791 Emiatt a keresztények megosztottságai ellenére a "mi" Atyánkhoz mondott imádság minden megkeresztelt számára közjó és sürgető meghívás. A Krisztusba vetett hit és a keresztség által közösségben kell résztvenniük Jézus tanítványai egységéért mondott imádságában. [40]

2792 Végül, ha őszintén imádkozzuk a Miatyánkot, kilépünk az individualizmusból, mert a szeretet, amit befogadunk, megszabadít tőle. Az Úr imájának kezdetén és a négy utolsó kérésben elhangzó "mi" nem zár ki senkit. Ahhoz, hogy igazságban [41] imádkozhassuk, le kell győznünk megosztottságainkat és ellentéteinket.

2793 A megkereszteltek nem tudják a "mi" Atyánk szavait imádkozni anélkül, hogy Őnála mindazokkal kapcsolatba ne kerüljenek, akikért Ő szeretett Fiát odaadta. Isten szeretetének nincsenek határai, a mi imádságunk sem lehet korlátolt. [42] A Miatyánk imádkozása kitár bennünket az Ő Krisztusban megnyilvánult szeretetének dimenzióira: minden emberrel együtt és minden emberért imádkozni, akik még nem ismerik Őt, hogy az egy akolba összegyűljenek. [43] A minden emberrel és az egész teremtéssel törődő isteni gondoskodás éltetett minden nagy imádkozót: ennek kell kitágítania imádságunkat a szeretet tágasságára, amikor merjük mondani: "mi" Atyánk!

 

[36] Vö. Oz 2,21--22; 6,1--6.
[37] Vö. Jn 1,17.
[38] Vö. 1Jn 5,1; Jn 3,5.
[39] Vö. Ef 4,4--6.
[40] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat 8, 22.
[41] Vö. Mt 5,23--24; 6,14--15.
[42] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Nostra aetate nyilatkozat, 5.

[43] Vö. Jn 11,52.