Lelki tréning napi 7 percben

II. A házasságkötés szertartása

1621 A latin szertartásban két katolikus fél házasságkötése többnyire szentmisében történik, amiatt hogy minden szentség kapcsolatban áll Krisztus húsvéti misztériumával. [134] Az Eucharisztiában emlékezünk az új Szövetségre, melyben Krisztus örökre egyesült az Egyházzal, szeretett jegyesével, melyért odaadta magát. [135] Ezért jó, ha a jegyesek a kölcsönös odaadásra kimondott igenjüket azzal pecsételik meg, hogy egyesülnek Krisztus Egyháza iránti odaadásával, ami az eucharisztikus áldozatban jelenik meg, és magukhoz veszik az Eucharisztiát, hogy a Krisztus ugyanazon testével és ugyanazon vérével való egyesülés által Krisztusban "egy testet" alkossanak. [136]

1622 "A házasság kiszolgáltatásának mint megszentelő szentségi cselekménynek, mely a liturgiához, az egyházi cselekmények csúcsához és a megszentelő erő forrásához (az Eucharisztiához) kapcsolódik, önmagában érvényesnek, méltónak és gyümölcsözőnek kell lennie." [137] A jegyeseknek a házasságkötésre tehát föl kell készülniük szentgyónással.

1623 A latin hagyomány szerint maguk a jegyesek mint Krisztus kegyelmének közvetítői szolgáltatják ki egymásnak a házasság szentségét, amikor az Egyház színe előtt kinyilvánítják házasságkötési szándékukat. A keleti egyházak hagyományaiban a papok vagy püspökök tanúi a jegyesek kölcsönös konszenzus-cseréjének, [138] de áldásuk szükséges a szentség érvényességéhez. [139]

1624 A különböző liturgiák gazdagok áldó és epiklézis jellegű imádságokban, melyek Istentől kegyelmet és áldást kérnek az új házaspárra, főként az új asszonyra. E szentség epiklézisében a házastársak úgy fogadják a Szentlelket, mint a Krisztus és az Egyház közötti szeretet közösségét. [140] Ő a szövetségük pecsétje, szerelmük állandóan áradó forrása, az erő, mely megújítja hűségüket.

III. A házassági beleegyezés

1625 A házassági szövetséget egy férfi és egy nő köti, akik meg vannak keresztelve és szabadok a házasságkötésre, és szabadon nyilvánítják ki beleegyezésüket. A "szabad állapot" azt jelenti:

• nem állnak kényszer alatt;
• nem akadályozza őket sem a természettörvény, sem egyházi törvény.

1626 Az Egyház a beleegyezés cseréjét a jegyesek között a házasságkötés nélkülözhetetlen elemének tekinti. A "házasság" a beleegyezés kölcsönös kinyilvánítása által "jön létre". [141] Ha a beleegyezés hiányzik, a házasság nem jön létre.

1627 A beleegyezés "szabad, személyes cselekedet, melyben a házastársak kölcsönösen ajándékozzák és elfogadják egymást": [142] "Feleségül veszlek." (...) "Feleségül megyek hozzád." [143] Ez a beleegyezés, mely egymáshoz köti a jegyeseket, azáltal teljesedik be, hogy a kettő "egy test lesz". [144]

1628 A házassági beleegyezésnek mindkét fél akarati aktusának kell lennie, és mentesnek kell lennie a külső kényszertől vagy súlyos megfélemlítéstől. [145] A beleegyezést semmiféle emberi hatalom nem pótolhatja. [146] Ha e szabadság hiányzik, a házasság érvénytelen.

1629 Emiatt (vagy más, a házasságot semmissé tevő v. tiltó akadályok miatt [147] ) az Egyház, miután az ügyet az illetékes egyházi bíróság megvizsgálta, kinyilváníthatja a "házasság semmisségét", azaz hogy a házasság soha nem létezett. Ebben az esetben a felek szabadok házasságkötésre, de a korábbi együttélésből származó természetes kötelezettségeknek eleget kell tenniük. [148]

1630 Az eskető pap vagy diákonus az Egyház nevében veszi ki a beleegyezést a jegyesektől és adja az Egyház áldását. Az Egyház hivatalos szolgájának jelenléte és a tanúk azt teszik láthatóvá, hogy a házasság egyházi életforma.

1631 Ezért rendes körülmények között az Egyház egyházi formát követel híveitől a házasságkötéshez. [149] E rendelkezésnek több indoka van:

• a szentségi házasság liturgikus cselekmény, illő tehát, hogy az Egyház nyilvános liturgiájának keretében történjen;
• a házasságkötés egyházi életállapotba vezet be, jogokat és kötelességeket teremt az Egyházban a házastársak között és a gyermekek felé;
• mivel a házasság az Egyházban életállapot, a házasság megkötése felől bizonyossággal kell rendelkezni (ezért kötelező a tanúk jelenléte);
• a beleegyezés nyilvános jellege védi az egyszer kimondott "igen"-t és segíti hűséges megtartását.

1632 Hogy a házastársak beleegyezése szabad és felelős cselekedet legyen, és hogy a házasságkötésnek meglegyenek erős és tartós emberi és keresztény alapjai, rendkívül fontos a fölkészülés a házasságra.

A szülők és családok példája és nevelése a legjobb előkészítés.

A lelkipásztorok és a keresztény közösség mint "Isten családja" a házasság és a család emberi és keresztény értékeinek továbbadásában pótolhatatlan szerepet játszik, [150] annál is inkább, mert korunkban számos fiatal megéli a családok szétesését, melyek e feladatuknak már nem tudnak megfelelni.

"A fiatalokat alkalmas módon és idejekorán, elsősorban éppen a családon belül, föl kell világosítani a házastársi szerelem méltóságáról, feladatáról és megéléséről, hogy a tisztaság szeretetében nevelkedve megfelelő életkorban és erényes jegyesség után köthessenek házasságot." [151]

[134] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 61.

[135] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 6.

[136] Vö. 1Kor 10,17.

[137] II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 67.

[138] Vö. CCEO 817.

[139] Vö. CCEO 828.

[140] Vö. Ef 5,32.

[141] CIC 1057.

[142] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 48; CIC 1057, 2. §

[143] Ordo celebrandi Matrimonium, 62, (1991) 17.

[144] Vö. Ter 2,24.

[145] Vö. CIC 1103.

[146] Vö. CIC 1057, 1. §

[147] Vö. CIC 1083--1108.

[148] Vö. CIC 1071, 1, 3. §

[149] Vö. Trienti Zsinat, 24. sessio: Decretum "Tametsi": DS 1813--1816; CIC 1108.

[150] Vö. CIC 1063.

[151] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 49.