Lelki tréning napi 7 percben

HÁZASSÁG AZ ÚRBAN

1612 Az Isten és az Ő népe, Izrael közötti házassági szövetség előkészítette azt az új és örök szövetséget, melyben Isten Fia -- megtestesülésében és életének föláldozásában -- valamiképpen az egész általa üdvözített emberi nemet magához kötötte, [116] így készítve elő "a Bárány menyegzőjét". [117]

1613 Nyilvános élete kezdetén Jézus -- Anyja kérésére -- első csodáját egy menyegzős ünnepen cselekedte. [118] Az Egyház nagy jelentőséget tulajdonít Jézus részvételének a kánai menyegzőn, mert bizonyítékot lát benne arra, hogy a házasság jó, és annak meghirdetését, hogy a házasság ezentúl Krisztus jelenlétének hatékony jele lesz.

1614 Jézus igehirdetésében félreérthetetlenül tanította a férfi és a nő egyesülésének eredeti értelmét, úgy, amint azt a Teremtő kezdettől akarta: a Mózes által adott engedmény az asszony elbocsátására vonatkozólag a szív keménységének [119] tett engedmény volt; a férfi és a nő házassági egysége fölbonthatatlan -- maga Isten kötötte össze: "Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza" (Mt 19,6).

1615 A házassági kötelék fölbonthatatlanságának egyértelmű hangsúlyozása zavart kelthetett és teljesíthetetlen követelménynek tűnhetett. [120] Jézus azonban nem elviselhetetlen, nagyon nehéz, [121] Mózes törvényénél is nehezebb terhet rakott a házastársak vállára. Ő, aki azért jött, hogy a teremtés bűn által megzavart eredeti rendjét helyreállítsa, kegyelmet is ad ahhoz, hogy a házasságot Isten országának új módján lehessen élni. Ha a házastársak Krisztust követik, megtagadják önmagukat és fölveszik keresztjüket, [122] "föl tudják fogni" [123] a házasság eredeti értelmét, és Krisztus segítségével meg is tudják élni. A keresztény házasság e kegyelme Krisztus keresztjének gyümölcse, mely az egész keresztény élet forrása.

1616 Pál apostol ezt teszi érthetővé, amikor azt mondja: "Férfiak, szeressétek feleségteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és föláldozta magát érte, hogy megszentelje" (Ef 5,25--26). És rögtön hozzáteszi: "Ezért az ember elhagyja atyját és anyját, feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy testben lesznek. Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom." (Ef 5,31--32)

1617 Az egész keresztény élet magán viseli Krisztus és az Egyház jegyesi szeretetének jegyét. Már a keresztség, a belépés Isten népébe, menyegzői misztérium; mintegy menyegzői fürdő, [124] mely megelőzi a menyegzői lakomát, az Eucharisztiát. A keresztény házasság a maga részéről hatékony jellé válik, Krisztus és az Egyház szövetségének szakramentumává. Mivel ennek kegyelmét jelzi és közvetíti, a keresztények közötti házasság az Újszövetség igazi szentsége. [125]

A MENNYEK ORSZÁGÁÉRT VÁLLALT SZÜZESSÉG

1618 Krisztus az egész keresztény élet középpontja. A vele való kapcsolat megelőz minden más, családi vagy társadalmi kapcsolatot. [126] Az Egyház kezdete óta voltak férfiak és nők, akik lemondtak a házasság nagy javáról azért, hogy kövessék a Bárányt, bárhova megy, [127] az Úr dolgaival törődjenek, neki akarjanak tetszeni, [128] és elébe menjenek az érkező vőlegénynek. [129] Maga Krisztus meghívott egyeseket, hogy abban az életformában kövessék Őt, melyet Ő maga élt eléjük:

"Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki föl tudja fogni, az fogja föl!" (Mt 19,12)

1619 A mennyek országáért vállalt szüzesség a keresztségi kegyelem kibontakozása, a Krisztussal való kapcsolat elsődlegességének és az ő visszatérésére való éber várakozásnak hatalmas jele, olyan jel, mely arra is emlékeztet, hogy a házasság ehhez a világhoz tartozik, mely elmúlik. [130]

1620 Mindkettő -- a házasság szentsége és az Isten országáért vállalt szüzesség -- magától az Úrtól származik. Ő ad értelmet nekik és ajándékozza meg a nélkülözhetetlen kegyelemmel, hogy úgy lehessen megélni őket, ahogy az Ő akaratának megfelel. [131] A mennyek országáért vállalt szüzesség nagyrabecsülése [132] és a házasság keresztény értelme nem választható el egymástól; kölcsönösen támogatják egymást:

"Aki a házasságot kárhoztatja, az megtépázza a szüzesség dicsőségét is; (...) aki dicséri csodálatosabbá teszi a szüzességet. Mert ami egy rosszabbal összehasonlítva tűnik jónak, aligha különösebben jó; ami azonban az általánosan jónak tartottnál jobb, az kiemelkedően jó." [133]

[116] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 22.

[117] Vö. Jel 19,7.9.

[118] Vö. Jn 2,1--11.

[119] Vö. Mt 19,8.

[120] Vö. Mt 19,10.

[121] Vö. Mt 11,29--30.

[122] Vö. Mk 8,34.

[123] Vö. Mt 19,11.

[124] Vö. Ef 5,26--27.

[125] Vö. Trienti Zsinat, 24. sessio: Doctrina de sacramento Matrimonii: DS 1800; vö. CIC 1055, 1. §

[126] Vö. Lk 14,26; Mk 10,28--31.

[127] Vö. Jel 14,4.

[128] Vö. 1Kor 7,32.

[129] Vö. Mt 25,6.

[130] Vö. Mk 12,25; 1Kor 7,31.

[131] Vö. Mt 19,3--12.

[132] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Presbyterorum ordinis határozat, 12; uaz: Optatam totius kezdetű dekrétuma, 10.

[133] Aranyszájú Szent János: De virginitate 10, 1 SC 125, 122 (PG 48, 540); vö. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 16.