Lelki tréning napi 7 percben

VII. Az egyházi rend szentségének hatásai

AZ ELTÖRÖLHETETLEN JEGY

1581 E szentség a Szentlélek sajátos kegyelme által Krisztushoz teszi hasonlóvá a szentelendőt, hogy Krisztus eszköze legyen az ő Egyháza javára. A szentelés hozza a képességet, hogy Krisztusnak, az Egyház Fejének követeként az ő hármas, papi, prófétai és királyi hivatalában cselekedjék.

1582 Miként a keresztségnél és a bérmálásnál a Krisztus hivatalában való részesedés egyszer s mindenkorra szól, úgy az egyházi rend szentsége is eltörölhetetlen lelki jegyet ad, és sem megismételni, sem időlegesen kiszolgáltatni nem lehet. [78]

1583 Az érvényesen fölszentelt személy súlyos indokok alapján fölmenthető a kötelezettségek alól, melyek a fölszenteléssel adódnak, vagy gyakorlásuktól el lehet őt tiltani, [79] de a szó szoros értelmében nem válhat újra laikussá, mert a szenteléssel belé vésett karakter mindig megmarad. [80] A szentelése napján kapott meghívás és a küldetés maradandóan megjelölik őt.

1584 Mivel Krisztus az, aki a fölszentelt szolga által megvalósítja az üdvösséget, ennek méltatlansága nem akadályozza meg, hogy Krisztus cselekedjék. [81] Szent Ágoston határozottan állítja:

"A gőgös szolga az ördögök közé számít, de Krisztus ajándéka miatta nem szennyeződik be; ami rajta keresztül kiárad, megőrzi a maga tisztaságát; ami keresztülfolyik rajta, kristálytisztán jut el a termékeny talajba. (...) A szentség lelki ereje olyan, mint a fény: tisztán érkezik el ahhoz, akit meg kell világosítania, és ha tisztátalanokon megy keresztül, nem szennyeződik be." [82]

A SZENTLÉLEK KEGYELME

1585 A Szentlélek e szentségnek adott sajátos kegyelme a hasonlóság kegyelme a Pap, Tanító és Pásztor Krisztushoz, akinek a fölszentelt a szolgája lett.

1586 A sajátos szentségi kegyelem a püspök számára elsősorban az erősség kegyelme ("Spiritum Principalem", a Lelket, aki a legfőbb vezetőket állítja, kéri a püspököt fölszentelő imádság a latin szertartásban [83] ): ez teszi képessé arra, hogy Egyházát mint atya és pásztor határozottan és okosan vezesse és védelmezze; önzetlen szeretettel mindenki, egész különlegesen a szegények, betegek és ínséget szenvedők iránt. [84] Ez a kegyelem sürgeti őt, hogy mindenkinek hirdesse az evangéliumot, hogy nyájának példaképe legyen, előtte járjon a megszentelődés útján, hogy az Eucharisztiában egyesüljön a Pap és Áldozat Krisztussal; és nem riad vissza attól, hogy életét adja juhaiért.

"Atyánk, aki ismered a szíveket, szolgádnak, akit a püspöki szolgálatra meghívtál, add meg, hogy legeltesse szent nyájadat, és színed előtt kifogástalanul gyakorolja a magasztos papságot azáltal, hogy éjjel-nappal neked szolgál. Arcodat szüntelenül hangolja irgalmasságra, és ajánlja föl szent Egyházad áldozati adományait. A magasztos papság Lelkének erejéből legyen hatalma parancsod szerint megbocsátani a bűnöket. Rendelésed szerint ossza szét a szolgálatokat, és oldjon föl minden köteléket az Apostolaidnak adott hatalom erejében. Nyerje el tetszésedet szelídségével és tiszta szívével, hogy kellemes illatot ajánlhasson föl neked Fiad, Jézus Krisztus által..." [85]

1587 A papszentelés által adott lelki ajándék fejeződik ki a bizánci szertartás következő imádságában, melyet a püspök a kézrátételkor mond:

"Urunk, akit a papságra emelni méltóztattál, töltsd be a Szentlélek ajándékával, hogy méltó legyen arra, hogy kifogástalanul álljon oltárodnál, hirdesse országod evangéliumát, ellássa az igazság igéjének szolgálatát, fölajánlja neked az adományokat és a lelki áldozatot, megújítsa népedet az újjászületés fürdőjében, hogy nagy Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus visszajövetelének napján elébe mehessen a te egyszülött Fiadnak, és a te végtelen jóságodtól kapja meg hivatalának hűséges szolgálatáért a jutalmat." [86]

1588 A diákonusoknak pedig "a szentségi kegyelem megadja az erőt, hogy Isten népének a liturgia, az ige és a szeretet diakoniájában a püspökkel és presbitériumával közösségben szolgáljanak". [87]

1589 A papság kegyelmének és a feladat nagyságának láttán a szent tanítók sürgetést éreztek a megtérésre, hogy életük megfeleljen Annak, akinek a szentség a szolgáivá tette őket. Nazianzi Szent Gergely fiatal papként így kiáltott föl:

"Előbb tisztává kell lenni, és csak utána tisztítani; előbb meg kell tanulni a bölcsességet, és csak utána tanítani; előbb fénnyé kell válni, és csak utána másokat megvilágítani; előbb közeledni kell Istenhez, és csak utána hozzá vezetni másokat; előbb meg kell szentelődni, és utána megszentelni; kézen fogni és okosan tanácsot adni." [88] "Tudom, kinek szolgái vagyunk, milyen szinten állunk, és ki az, aki felé úton vagyunk. Ismerem Isten magasztosságát és az ember gyöngeségét, de erejét is." [89] Ki tehát a pap? "Ő az igazság védelmezője; az angyalok közé lép, az arkangyalokkal dicsőít, feljuttatja az áldozatokat a mennyei oltárra, részt vesz Krisztus papi szolgálatában, megújítja a teremtményt, helyreállítja benne Isten képmását, újjáalkotja a mennyei világ számára, s ami a legmagasztosabb, megistenül és másokat megistenít." [90]

És a szent ars-i plébános mondja: "A pap folytatja a megváltás művét a földön". (...) "Ha valaki itt a földön helyesen értené, hogy mi a pap, meghalna, de nem a rémülettől, hanem a szeretettől". (...) "A papság Jézus Szívének szeretete." [91]

[78] Vö. Trienti Zsinat, 23. sessio: Doctrina de sacramento ordinis 4: DS 1767; II. Vatikáni Zsinat: Presbyterorum ordinis határozat, 2.

[79] Vö. CIC 290--293, 1336, 1, 3, 5. § 1338, 2. §

[80] Vö. Trienti Zsinat, 23. sessio: Canones de sacramento ordinis, 4: DS 1774.

[81] Vö. Trienti Zsinat, 7. sessio: Canones de sacramentis in genere: 12. kánon: DS 1612; Konstanzi Zsinat: Errores Iohannis Wyclif 4: DS 1154.

[82] Szent Ágoston: In Ioannis evangelium tractatus 5,15: CCL 36, 50 (PL 35, 1422).

[83] Pontificale Romanum. De ordinatione episcopi presbyterorum et diaconorum. De ordinatione episcopi. Prex ordinationis 47 (1990) 24.

[84] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Christus Dominus határozat, 13, 16.

[85] Vö. Római Szent Hippolütosz: Traditio apostolica 3. Kiad. B. Botte (Münster, in W. 1989) 8--10.

[86] Bizánci liturgia, a papi kézrátétel könyörgése. Euchologion to mega. (Róma, 1873) 136.

[87] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 29.

[88] Nazianzi Szent Gergely, Oratio 2, 71: SC 247, 184 (PG 35, 480).

[89] Nazianzi Szent Gergely, Oratio 2, 74: SC 247, 186 (PG 35, 481).

[90] Nazianzi Szent Gergely, Oratio 2, 73: SC 247, 186 (PG 35, 481).

[91] Nodet, B: Le Curé d'Ars. Sa pensée-son coeur. (Le Puy, 1966) 98.