Lelki tréning napi 7 percben

III. A bérmálás hatásai

1302 A szertartásból nyilvánvaló, hogy a bérmálás szentségének hatása a Szentlélek sajátos kiáradása, amint az egykor, pünkösd napján az Apostolokkal történt.

1303 Ezért a bérmálás növeli és elmélyíti a keresztségi kegyelmet:

• mélyebben meggyökereztet bennünket az istengyermekségben, melyben azt mondhatjuk: "Abba, Atya" (Róm 8,15);
• erősebben egyesít bennünket Krisztussal;
• gyarapítja bennünk a Szentlélek ajándékait;
• tökéletesebben kapcsol az Egyházhoz; [127]
• nekünk ajándékozza a Szentlélek sajátos erejét, hogy Krisztus igaz tanúiként szóval és cselekedettel terjesszük és védelmezzük a hitet, Krisztus nevét bátran valljuk meg és ne szégyenkezzünk a Kereszt előtt. [128]

"Emlékezzél arra, hogy lelki pecsétet kaptál: a bölcsesség és az értelem Lelkét, a tanács és az erősség Lelkét, a tudás és a jámborság Lelkét, a szent félelem Lelkét, és őrizd meg, amit kaptál! Megpecsételt téged az Atyaisten, megerősített téged az Úr Krisztus, és a zálogul adta a Lelket a szívedbe." [129]

1304 A bérmálást, a keresztséghez hasonlóan, melynek beteljesedése, csak egyszer szolgáltatják ki. A bérmálás ugyanis a lélekbe eltörölhetetlen lelki jegyet (karaktert) nyom, [130] ami annak a jele, hogy Jézus Krisztus egy keresztényt Lelkének pecsétjével megjelölt, és fölülről származó erőbe öltöztette, hogy az Ő tanúja legyen. [131]

1305 Ez a "karakter" tökéletesíti a hívők keresztségben kapott általános papságát. A megbérmált "megkapja a hatalmat, hogy a Krisztusba vetett hitet nyilvánosan mintegy hivatalból (quasi ex officio) szavakkal megvallja". [132]

IV. Ki veheti föl ezt a szentséget?

1306 Minden megkeresztelt ember, aki még nincs megbérmálva, bérmálkozhat és meg is kell bérmálkoznia. [133] Mivel a keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia egységet alkot, "a hívők (...) kötelesek ezt a szentséget megfelelő időben fölvenni", [134] mert a bérmálás és az Eucharisztia nélkül a keresztség szentsége ugyan érvényes és hatékony, de a keresztény beavatás befejezetlen marad.

1307 A latin szokás évszázadok óta az "aetas discretionist", az `értelem használatának' korát jelöli meg alsó korhatárul a bérmálás fölvételéhez. Halálveszélyben azonban a gyermekeket is meg kell bérmálni, akkor is, ha még nem jutottak el értelmük használatára. [135]

1308 Ha a bérmálást olykor a "keresztény nagykorúság szentségének" nevezik is, a hitbeli felnőttséget nem szabad azonosítani a természetes felnőttkorral. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a keresztségi kegyelem ingyenes és érdemeket megelőző kiválasztás kegyelme, mely nem igényli a "jóváhagyást" ahhoz, hogy hatékony legyen. Szent Tamás emlékeztet erre:

"A testi életkor nem mérvadó a lélek számára; ezért az ember már gyermekkorban elérheti a lelki tökéletességet, melyről a Bölcsesség könyve beszél: »A tisztes öregség nem a hosszú élet, és nem az évek számával mérik« (4,8). Ebből következik, hogy sokan gyermekkorukban küzdöttek bátran a vértanúságig a Szentlélektől kapott erővel Krisztusért." [136]

1309 Ezért a bérmálási előkészítésnek arra kell irányulnia, hogy a keresztényt Krisztussal szorosabb egységre, a Szentlélekkel -- működésével, ajándékaival és irányításával -- elevenebb kapcsolatra vezesse, hogy ezáltal a keresztény élet apostoli kötelezettségeit jobban vállalhassa. Ezért a bérmálási oktatásnak arra kell törekednie, hogy fölébressze a Jézus Krisztus Egyházához tartozás érzékét, mind az egyetemes Egyház, mind a plébániai közösség vonatkozásában. Ez utóbbinak különös felelőssége van a bérmálkozók fölkészítéséért. [137]

1310 A bérmálás fölvételéhez szükséges a kegyelem állapota. A gyónáshoz kell folyamodni, hogy a Szentlélek ajándékának fogadására a lélek megtisztuljon. Ezenkívül buzgó imádsággal kell készülni arra, hogy a Szentlélek erejét és kegyelmeit belső készséggel fogadják. [138]

1311 A bérmáláshoz -- miként a keresztséghez is -- a jelölteknek bérmaapától vagy bérmaanyától kell lelki segítséget kérniük. E két szentség egységének hangsúlyozására ajánlott, hogy a keresztszülő legyen a bérmaszülő is. [139]

[127] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 11.

[128] Vö. Firenzei Zsinat: Decretum pro Armenis: DS 1319; II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 11, 12.

[129] Szent Ambrus: De mysteriis 7, 42: CSEL 73, 106 (PL 16, 402--403).

[130] Vö. Trienti Zsinat, 7. sessio: Decretum de sacramentis: Canones de sacramentis in genere: 1: DS 1609.

[131] Vö. Lk 24,48--49.

[132] Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae III, 72, 5 ad 2.

[133] Vö. CIC 889, 1. §

[134] CIC 890.

[135] CIC 891; 883, 3.

[136] Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae III, 72, 8 ad 2.

[137] Vö. Ordo confirmationis. Praenotanda 1 (1973) 16.

[138] Vö. ApCsel 1,14.

[139] Ordo confirmationis. Praenotanda 5--6 (1973) 17; vö. CIC 893, 1--2. §