Lelki tréning napi 7 percben

9. Cikkely

"HISZEM A SZENT, KATOLIKUS ANYASZENTEGYHÁZAT"

748 "Mivel Krisztus a nemzetek világossága, ez a Szentlélekben összeült szent Zsinat Krisztusnak az Egyház arcán tükröződő fényességével minden embert meg akar világosítani azáltal, hogy minden teremtménynek hirdeti az evangéliumot." [120] E szavakkal kezdődik a II. Vatikáni Zsinat "Egyházról szóló dogmatikus konstitúciója". Így a Zsinat megmutatja, hogy az Egyházról szóló hitcikkely teljesen azoktól a cikkelyektől függ, amelyek Jézus Krisztusról szólnak. Az Egyháznak nincs más világossága, mint Krisztusé; ezért az egyházatyák kedvelt képe szerint a Holdhoz hasonlítható, melynek minden világossága a Nap fényének tükrözése.

749 Az Egyházról szóló hitcikkely az előző, a Szentlélekről szóló cikkelytől is teljesen függ. "Mivel már bizonyítottuk, hogy a Szentlélek minden életszentség forrása és ajándékozója, most valljuk, hogy az Egyházat ugyanő ajándékozza meg a szentséggel." [121] Az Egyház az egyházatyák kifejezése szerint az a hely, "ahol a Lélek virágzik". [122]

750 Hinni, hogy az Egyház "Szent" és "Katolikus", továbbá "Egy" és "Apostoli" (miként a Nicea--konstantinápolyi hitvallás hozzáteszi), elválaszthatatlan az Atya, a Fiú és a Szentlélek Istenbe vetett hittől. Az Apostoli hitvallásban megvalljuk, hogy hisszük a szent Egyházat ("Credo [...] Ecclesiam"), de nem azt mondjuk, hogy hiszünk az Egyházban, nehogy összekeverjük Istent az Ő műveivel, s hogy világosan Isten jóságának tulajdonítsuk mindazokat az ajándékokat, melyeket Ő lehelyezett Egyházában. [123]

1. §

AZ EGYHÁZ ISTEN TERVÉBEN

I. Az Egyház nevei és képei

751 A magyar "egyház", `szent ház' szó bibliai megfelelője, az "ekklészia" (a görög ek-kalein, `kihívni' igéből) összehívást jelent. Népgyűlést jelent, [124] általában vallásos jelleggel. A szót az Ószövetség görög fordításában leggyakrabban a választott nép Isten előtti összejöveteleire alkalmazzák, főleg a Sinai-hegynél történt összejövetelre, ahol Izrael megkapta a Törvényt, és Isten szent népévé tette őt. [125] Önmagát ekklésziának nevezve a Krisztusban hívők első közössége ezen összejövetel örökösének tekintette magát. Benne Isten a föld minden határából "összehívja" népét. A gör. Küriaké, melyből az angol church és a német Kirche származik, azt jelenti: `ami az Úrhoz tartozik'.

752 A keresztény szóhasználatban az "Egyház" szó jelenti a liturgikus közösséget, [126] valamint a helyi közösséget, [127] illetve a hívők egyetemes közösségét. [128] E három jelentés elválaszthatatlan egymástól. Az "Egyház" az a nép, amelyet Isten az egész világból egybegyűjt. Helyi közösségekben létezik, s mint liturgikus, elsősorban mint eucharisztikus összejövetel valósul meg. Krisztus szavából és testéből él, és így válik maga is Krisztus Testévé.

AZ EGYHÁZ SZIMBÓLUMAI

753 A Szentírásban egymással összefüggő képek és előképek sokaságát találjuk, melyekkel a kinyilatkoztatás az Egyház kimeríthetetlen misztériumáról beszél. Az ószövetségi képek egy alapgondolatnak, tudniillik az "Isten népe" eszméjének változatai. Az Újszövetségben [129] mindezek a képek új középpontot kapnak, abból következően, hogy Krisztus lesz "ennek a népnek a Feje", [130] s így a nép az ő Teste lesz. E középpont köré rendeződnek "a pásztoréletből és a földművelésből, a házépítésből vagy a családból és a jegyességből" vett képek. [131]

754 "Az Egyház ugyanis akol, melynek egyetlen és megkerülhetetlen ajtaja Krisztus. [132] Ugyanakkor nyáj is, melyről Isten előre hirdette, hogy Ő maga lesz a pásztora, [133] s melynek juhait, bár emberi pásztorok legeltetik, mégis maga Krisztus, a Jó Pásztor, a Pásztorok Fejedelme [134] vezeti és táplálja szüntelen, aki életét adta a juhokért. [135] " [136]

755 "Az Egyház megmunkált föld, vagyis Isten szántóföldje. [137] Ezen a földön nő az az ősi olajfa, melynek szent gyökere a pátriárkák voltak, s melyben megtörtént és meg fog történni a zsidók és a pogányok kiengesztelődése. [138] Az Egyházat a mennyei Földműves mint választott szőlőskertet telepítette. [139] Krisztus az igazi szőlőtő, aki életet és termékenységet ad a vesszőknek, azaz nekünk, akik az Egyház által őbenne maradunk, s aki nélkül semmit sem tehetünk. [140] " [141]

756 "Gyakran Isten épületének is mondják az Egyházat. [142] Maga az Úr ahhoz a kőhöz hasonlította magát, melyet elvetettek az építők, mégis szegletkővé lett (Mt 21,42; vö. ApCsel 4,11; 1Pt 2,7; Zsolt 117,22). Erre az alapra építik az Egyházat az apostolok, [143] és tőle kapja erejét és szilárdságát az Egyház. Ez az épület különféle neveket kapott: Isten háza, [144] melyben az ő családja lakik; Isten lakóhelye a Lélekben, [145] Isten hajléka az emberekkel, [146] főleg pedig szent templom, melyet az egyházatyák szava szerint a kőből épült templomok megjelenítenek, s a liturgia méltán hasonlítja a szent városhoz, az új Jeruzsálemhez. Benne ugyanis mint élő kövek épülünk itt a földön. [147] E szent várost János úgy látja, hogy a világ megújulásakor leszáll a mennyből, Istentől, és oly szép, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony (Jel 21,1)." [148]

757 "Az Egyházat, melyet `mennyei Jeruzsálemnek' és `anyánknak' is neveznek (Gal 4,26), [149] úgy írják le, mint a szeplőtelen Bárány szeplőtelen jegyesét, [150] akit Krisztus »szeretett, és akiért föláldozta magát, hogy megszentelje« (Ef 5,26), akit fölbonthatatlan szövetséggel vett magához, és szüntelenül »táplál és gondoz« (5,29)." [151]

II. Az Egyház eredete, alapítása és küldetése

758 Az Egyház misztériumának föltárásához először az eredetét kell meggondolnunk a Szentháromság tervében, majd fokozatos megvalósulását a történelemben.

 

[120] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 1.

[121] Római Katekizmus: 1, 10, 1. Kiad. P. Rodríguez (Vatikán--Pamplona, 1989.), 104.

[122] Római Szent Hippolütosz: Traditio apostolica, 35. Kiad. B. Botte. Münster in W. 1989, 82.

[123] Vö. Római Katekizmus 1, 10, 22. Kiad. P. Rodríguez (Vatikán--Pamplona, 1989.), 118.

[124] Vö. ApCsel 19,39.

[125] Vö. Kiv 19.

[126] Vö. 1Kor 11,18; 14,19.28.34.35.

[127] Vö. 1Kor 1,2; 16,1.

[128] Vö. 1Kor 15,9; Gal 1,13; Fil 3,6.

[129] Vö. Ef 1,21; Kol 1,18.

[130] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 9.

[131] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 6.

[132] Vö. Jn 10,1--10.

[133] Vö. Iz 40,11; Ez 34,11 .

[134] Vö. Jn 10,11; 1Pt 5,4.

[135] Vö. Jn 10,11--15.

[136] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 6.

[137] Vö. 1Kor 3,9.

[138] Vö. Róm 11,13--26.

[139] Mt 21,33--43; vö. Iz 5,1.

[140] Jn 15,1--5.

[141] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 6.

[142] Vö. 1Kor 3,9.

[143] Vö. 1Kor 3,11.

[144] Vö. 1Tim 3,15.

[145] Vö. Ef 2,19--22.

[146] Vö. Jel 21,3.

[147] Vö. 1Pt 2,5.

[148] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 6.

[149] Vö. Jel 12,17.

[150] Vö. Jel 19,7; 21,2.9; 22,17.

[151] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 6.