Lelki tréning napi 7 percben

"ELKÖZELGETT AZ ISTEN ORSZÁGA"

541 "Miután Jánost fogságba vetették, Jézus Galileába ment, hirdetvén Isten evangéliumát, és mondta: »Beteljesedett az idő és elközelgett az Isten országa; tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumnak«" (Mk 1,14--15). "Hogy az Atya akaratát teljesítse, Krisztus megalapította a földön a mennyek országát." [267] Az Atya akarata pedig az, hogy "az embert isteni életben való részesedésre emeli". [268] Azáltal teszi ezt, hogy az embereket az Ő Fia, Jézus Krisztus körül összegyűjti. Ez az összegyűjtött közösség az Egyház, mely a földön Isten országának "csírája és kezdete". [269]

542 Krisztus az "Isten családjában" összegyűlt emberek közösségének a szívében van. Ő hívja maga köré őket igéje által, az Isten országát kinyilvánító jelei és tanítványai elküldése által. Országának eljövetelét elsősorban húsvétjának nagy misztériuma által valósítja meg: kereszthalála és föltámadása által: "Én pedig, ha majd magasba emelnek a földről, mindeneket magamhoz fogok vonzani" (Jn 12,32). Erre a Krisztussal való egységre minden ember meghívást kap. [270]

ISTEN ORSZÁGÁNAK HIRDETÉSE

543 Minden ember meghívás kap arra, hogy belépjen az Országba. Ez a messiási ország, melyet először Izrael fiainak hirdettek, [271] minden nép embereinek szól. [272] Aki be akar lépni az Országba, annak el kell fogadnia Jézus szavát.

"Az Úr igéje ugyanis a földbe vetett maghoz hasonlít: akik hittel hallgatják és Krisztus kicsiny nyájához számláltatnak, azok magát az Országot fogadták be; a mag azután saját erejéből csírázik és növekszik egészen az aratásig." [273]

544 Az ország a szegényeké és a kicsinyeké, vagyis azoké, akik alázatos szívvel elfogadták. Jézus küldetése az, hogy "örömhírt vigyen a szegényeknek" (Lk 4,18). [274] Boldognak mondja őket, mert "övék a mennyek országa" (Mt 5,3); az Atya a "kicsinyeknek" akarta kinyilatkoztatni azt, ami rejtve marad a bölcsek és az okosok előtt. [275] A jászoltól a keresztig Jézus megosztja életét a szegényekkel; ismeri az éhséget, [276] a szomjúságot [277] és a nélkülözést. [278] Sőt, azonosítja magát minden szegénnyel, és az irántuk tanúsított tevékeny szeretetet teszi az országába belépés föltételéül. [279]

545 Jézus az Istenország asztalához hívja a bűnösöket: "Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket" (Mk 2,17). [280] Megtérésre szólítja föl őket, ami nélkül nem lehet belépni az Országba. De szóval és tettel megmutatja nekik Atyja határtalan irgalmát irántuk, [281] és a határtalan "örömöt", mely "az égben lesz egyetlen megtérő bűnös miatt" (Lk 15,7). E szeretet legfőbb bizonysága életének föláldozása "a bűnök bocsánatára" (Mt 26,28).

546 Jézus példabeszédek által -- melyek tanításának jellegzetességei -- hív arra, hogy belépjünk az Országba. [282] Általuk hív meg az Ország ünnepi lakomájára, [283] ugyanakkor radikális döntést kíván: az Ország elnyeréséért az embernek mindent el kell ajándékoznia; [284] a szavak nem elegendők, tettekre van szükség. [285] A példabeszédek szinte tükröt tartanak az ember elé, melyben fölismerheti: sziklás talajként vagy jó földként fogadja-e be az igét? [286] Mit kezd a kapott talentumokkal? [287] A példabeszédek lényegi magva Jézus és az Ország jelenléte a földön. Az embernek be kell lépnie az Országba, azaz Krisztus tanítványává kell lennie, hogy "megismerje a mennyek országának titkait" (Mt 13,11). A "kívülállóknak" (Mk 4,11) minden rejtve marad. [288]

ISTEN ORSZÁGÁNAK JELEI

547 Jézus a maga szavait számos "erővel, csodával és jellel" kísérte (ApCsel 2,22), melyek mutatják, hogy az Ország Őbenne jelen van. Ezek bizonyítják, hogy Jézus a megígért Messiás. [289]

548 A Jézus által végbevitt jelek bizonyítják, hogy őt az Atya küldte. [290] Arra hívnak, hogy higgyenek Őbenne. [291] Azoknak, akik hittel fordulnak feléje, Jézus megadja, amit kérnek. [292] Akkor a csodák megerősítik a hitet Abban, aki az Atya cselekedeteit teszi: bizonyítják, hogy ő Isten Fia. [293] A csodák ugyanakkor botrányt is okozhatnak. [294] Ugyanis nem kíváncsiságot és mágikus kívánságokat akarnak kielégíteni. Jézust oly nyilvánvaló csodái ellenére is egyesek elutasították; [295] sőt azzal vádolták, hogy az ördögök segítségével cselekszik. [296]

549 Amikor Jézus embereket a földi éhségtől, [297] igazságtalanságtól, [298] betegségtől és haláltól [299] megszabadít, messiási jeleket ad. De nem azért jött, hogy a földön minden bajt megszüntessen, [300] hanem hogy az embereket a lehető legrosszabb rabszolgaságból, a bűn szolgaságából kiszabadítsa, [301] mely hatálytalanítja istengyermeki hivatásukat és oka mindenfajta emberi rabszolgaságnak.

550 Isten országának eljövetele a Sátán országának veresége: [302] "Ha pedig én Isten Lelkével űzöm ki a gonosz lelkeket, akkor bizony eljött hozzátok az Isten országa" (Mt 12,28). A Jézus által végzett ördögűzések megszabadítják az embereket a gonosz lelkek hatalmától. [303] Elővételezik Jézus nagy győzelmét "evilág fejedelme" fölött. [304] Krisztus keresztje által Isten Országa véglegesen megszilárdul: "Az Úr a fáról országolt". [305]

 

[267] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 3.

[268] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 2.

[269] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 5.

[270] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 3.

[271] Vö. Mt 10,5--7.

[272] Vö. Mt 8,11; 28,19.

[273] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 5.

[274] Vö. Lk 7,22.

[275] Vö. Mt 11,25.

[276] Vö. Mk 2,23--26; Mt 21,18.

[277] Vö. Jn 4,6--7; 19,28.

[278] Vö. Lk 9,58.

[279] Vö. Mt 25,31--46.

[280] Vö. 1Tim 1,15.

[281] Vö. Lk 15,11--32.

[282] Vö. Mk 4,33--34.

[283] Vö. Mt 22,1--14.

[284] Vö. Mt 13,44--45.

[285] Vö. Mt 21,28--32.

[286] Vö. Mt 13,3--9.

[287] Vö. Mt 25,14--30.

[288] Vö. Mt 13,10--15.

[289] Vö. Lk 7,18--23.

[290] Vö. Jn 5,36; 10,25.

[291] Vö. Jn 10,38.

[292] Vö. Mk 5,25--34; 10,52 stb.

[293] Vö. Jn 10,31--38.

[294] Vö. Mt 11,6.

[295] Vö. Jn 11,47--48.

[296] Vö. Mk 3,22.

[297] Vö. Jn 6,5--15.

[298] Vö. Lk 19,8.

[299] Vö. Mt 11,5.

[300] Vö. Lk 12,13--14; Jn 18,36.

[301] Vö. Jn 8,34--36.

[302] Vö. Mt 12,36.

[303] Vö. Lk 8,26--39.

[304] Vö. Jn 12,31.

[305] Venantius Fortunatus: Vexilla regis himnusz: MGH 1/4/1, 34 (PL 88, 96).