Lelki tréning napi 7 percben

A HIT -- AZ ÖRÖK ÉLET KEZDETE

163 A hitnek köszönhető, hogy a boldogító látás örömét és világosságát -- ami földi zarándoklásunk célja -- szinte előre ízleljük. Akkor majd "színről színre" fogjuk látni Istent (1Kor 13,12), "úgy, amint van" (1Jn 3,2). A hit tehát az örök élet kezdete.

"Az ígéretekben számunkra tartogatott javak, melyeknek élvezetét a hit által reméljük, szinte már jelen vannak, amikor a kegyelmet mintegy tükörben szemléljük." [40]

164 Most azonban "a hit által (...) járunk, és nem a szemléléssel" (2Kor 5,7), és Istent "tükör által, homályosan (...), tökéletlenül" (1Kor 13,12) ismerjük meg. Jóllehet a hit világos amiatt, akiben hisz, a hívő élet gyakran elhomályosul. A hit nagyon kemény próbának lehet kitéve. A világ, amiben élünk, úgy tűnik, gyakran nagyon távol van attól, ami felől a hit biztosít bennünket. A rossz, a szenvedés, az igazságtalanságok és a halál megtapasztalása ellentmondani látszik az örömhírnek. Mindezek meg tudják ingatni a hitet, és kísértéssé válhatnak számára.

165 Ilyenkor a hit tanúihoz kell fordulnunk: Ábrahámhoz, "aki a remény ellenére reménykedve hitt" (Róm 4,18); Szűz Máriához, "aki a hit zarándokútján" [41] Fia szenvedésében részesedve egészen "a hit éjszakájáig" [42] és az Ő sírjának éjszakájáig jutott; [43] és a hit sok más tanújához: "Mi, akiket a tanúknak ilyen felhője vesz körül, váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a bűntől, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az előttünk lévő pályát. Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra." (Zsid 12,1--2)

2. Cikkely

HISZÜNK

166 A hit személyes cselekedet: az ember szabad válasza az önmagát kinyilatkoztató Isten kezdeményezésére. A hit azonban nem magányos aktus. Senki sem képes egyedül hinni, mint ahogy egyedül élni sem képes. Senki sem önmagának adja a hitet, mint ahogy az életet sem adja önmagának. A hívő másoktól kapta a hitet; tovább kell adnia másoknak. Jézus és az emberek iránti szeretetünk sürget, hogy beszéljünk a hitünkről másoknak. Minden hívő egy láncszem a hívők nagy láncában. Nem tudok hinni, ha nem hat át mások hite, és hitemmel nem hatom át mások hitét.

167 A "hiszek" [44] az Egyház hite, ahogyan azt minden hívő, főként a kereszteléskor személyesen megvallja. A "hiszünk" [45] az Egyház hite, ahogyan azt a zsinatra egybegyűlt püspökök, vagy általánosabban, a liturgiára összegyűlt hívők vallják. A "Hiszek" az Egyház is, a mi Anyánk, aki hitével Istennek válaszol és tanítja nekünk: "hiszek", "hiszünk".

I. "Tekints, Urunk, Egyházad hitére"

168 Elsősorban az Egyház az, mely hisz és hordozza, táplálja, támogatja hitemet. Elsősorban az Egyház az, mely az Urat mindenütt megvallja ("Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte"-- énekeljük a Te Deum-ban), s vele és benne jutunk mi is odáig, hogy ugyanúgy valljuk: "Hiszek", "hiszünk". Az Egyház által kapjuk a keresztségben a hitet és az új életet Krisztusban. A Római szertartásban a keresztelő azt kérdezi a keresztelendőtől: "Mit kérsz Isten Egyházától?" A válasz így hangzik: "Hitet." -- "Mit ad neked a hit?" -- "Örök életet." [46]

169 Az üdvösség egyedül Istentől jön; mivel azonban a hit életét az Egyház által kapjuk, ő a mi Anyánk: "Mi hisszük az Egyházat mint újjászülő anyánkat, és nem az Egyházban hiszünk, mintha ő lenne üdvösségünk szerzője". [47] Mint anyánk hitünk nevelője is.

II. A hit nyelve

170 Mi nem nyelvi formulákban hiszünk, hanem azokban a valóságokban, melyeket kifejeznek, s melyek a hit révén "megérinthetővé" válnak számunkra. "A hívő (hitének) aktusa nem a kimondhatóra, hanem a (kimondott) dologra irányul." [48] Mégis e valóságokhoz a hit formulái segítségével közeledünk. Ezek teszik lehetővé, hogy a hitet kifejezzük és továbbadjuk, közösségben ünnepeljük, magunkévá tegyük és egyre inkább belőle éljünk.

171 Az Egyház mint az "igazság oszlopa és boltozata" (1Tim 3,15) a szenteknek egyszer átadott hitet [49] hűségesen őrzi. Őrzi Krisztus szavainak emlékezetét, és az apostolok hitvallását nemzedékről nemzedékre továbbadja. Mint az anya, aki beszélni és ezáltal megérteni és közösségben élni tanítja gyermekeit, tanítja nekünk az Egyház, a mi Anyánk a hit nyelvét, hogy bevezessen a hit megértésébe és életébe.

[40] Nagy Szent Vazul: Liber de Spiritu Sancto 15, 36: SC 17bis, 370 (PG 32, 132); vö. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II, 4, 1.

[41] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 58.

[42] II. János Pál pápa: Redemptoris Mater enciklika, 17.

[43] II. János Pál pápa: Redemptoris Mater enciklika, 18.

[44] Apostoli Hitvallás: DS 30.

[45] Nicea--konstantinápolyi hitvallás: DS 150 (a görögben).

[46] Felnőtt-keresztelés szertartása, 75.

[47] Riezi Faustus: De Spiritu Sancto 1, 2: CSEL 21,104 (1,1: PL 62,11).

[48] Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II, 1, 2, ad 2.

[49] Vö. Júd 1,3.